Tatabánya-A kezdetek

Tatabánya-A kezdetek

 

 

TATABÁNYA - A KEZDETEK 

Komárom vármegye a tatai szénbányászattal foglalta el helyét a nyugat-európai értelemben vett nagyipari vállalkozásokat magukba fogadó vármegyék között, és ha visszapillantunk ez iparvállalat szédületesen gyors fejlődésére, ha megállapítjuk, hogy rövid tíz év alatt mind a foglalkoztatott munkások számát, mind a termelés mennyiségét tekintve, az ország első széntermelő telepévé küzdötte fel magát: méltán elmondhatjuk, hogy a vármegye e téren is nagy történelmi jelentőségéhez és a neki eddig hazánk mezőgazdaságában kijutott előkelő szerephez méltón foglalta el helyét. A sors különös kegyét kell látnunk abban, hogy e nagyszabású ipari vállalkozás éppen szén termelésében áll, amaz anyagéban, mely minden más ipari vállalkozásnak nemcsak létfeltétele, de valóságban szülőanyja, és hogy felfedezésének és kifejlődésének időpontja összeesik azzal az idővel, midőn a nemzet teljes tudatára látszik ébredni annak, hogy Magyarországnak ipari állammá kell válnia, s midőn ez az óhaj az ország vezető körei előtt minden eddigi megnyilatkozásánál hangosabban és sürgetőbben követel meghallgatást. Az évezredes agrár államból új évezredeket ígérő modern iparállammá való átváltozás, melynek előjeleit most véljük észlelhetni, fogja csak megadni a tatai bányászatnak és ezzel Komárom vármegyének hazánk ipargazdasági haladásában teljes jelentőségét. A telep története. Már az 1840-es évek elején ismertek Komárom vármegye délkeleti, Fehér megyével határos részén szénelőjövetelt, sőt az Esterházy grófi uradalom itt - Zsemlye község határában - többszörös, megszakítással, jelentéktelen bányászatot is folytatott, melyet azonban utóbb végleg beszüntetett. E szénelőjövetelre lett figyelmessé 1894-ben a tatai bányászat megalapítója, Királdi Hercz Zsigmond. Az általa kiküldött kitűnő hazai szakférfiak a zsemlyei ismert szénelőjövetelt, gyenge minőségénél fogva, nem tartották alkalmas alapnak nagyobbszerű és életképes vállalkozáshoz. Beható földtani tanulmányaik azonban arra indították őket, hogy kiküldőjüknek mély fúrások eszközlését a legmelegebben ajánlják. A vidék alapos bejárásánál jellegzetes kövületekre akadtak, melyek remélni engedték, hogy a minőségileg ki nem elégítő, az oligoczén képződményhez tartozó zsemlyei szén alatt a régibb képződményű eoczén rétegek és ezek között jobb minőségű széntelepek lesznek feltalálhatók. Az első fúrások.

Székesfehérvár...

Székesfehérvár...

 

Bory-vár

 

A Bory-vár egy különleges, változó művészi színvonalú épületcsoport, amelyet Bory Jenő (1879--1959) építész, szobrász épített és díszített Székesfehérvárott. 1923-tól az építész haláláig épült. Ma múzeum.

Bory, a tervező építész volt az építésvezető, a pallér, a kőműves is. A vár kazamatájától a kilátótornyokig 30 méter a magassága. Hét torony, harminc kisebb-nagyobb helyiség, köztük három műterem, mindenütt szobrok, képek, régiségek, műtárgyak. Érdekesség, hogy a vár alapanyaga beton, amely anyag alkalmazásában úttörő volt.

A vár százoszlopos udvarának körbefutó folyosóin a magyar történelem nagy alakjai, hősök, dalnokok és királyok sorakoznak Álmos ősvezértől Tinódi Lantos Sebestyénig.

Bory Jenő és felesége, Komócsin Ilona (mindketten Székely Bertalan-tanítványok), Klára leánya (Glatz-tanítvány) képei és szobrai mellett a következők alkotásaival találkozhatunk a várban: Székely Bertalan, Karlovszky Bertalan, Körösfői-Kriesch Aladár, Csók István, László Fülöp, Márk Lajos, Bosznay István, Szüle Péter, Márton Ferenc, Iványi Grünwald Béla, Haranghy Jenő, Fadrusz János, Zala György, Stróbl Alajos, Ligeti Miklós, Dankó János stb. A Bory-vár „kivonatos" tárgymutatója majdnem 400 művet sorol fel, de több ezer is van ott.

Bory a váron kívül az ikervári Batthyány-szobor, az eszterházai Haydn-emlékmű, a kaposvári Madonna, számos síremlék és hősi szobor alkotója.

 

A Tatai Vadlúd Sokadalom

A Tatai Vadlúd Sokadalom

Tata neve jól ismert a magyarországi és a külföldi madármegfigyelők mind népesebb táborában. Az Öreg-tó, ez az alig 2 km2 felületű, mesterséges tó, az őszi-téli időszakban olyan fantasztikus látványosságot kínál a természetkedvelőknek,

mely méltán teszi világszerte híressé a tavat. Ez a látványosság pedig nem más, mint a vízimadarak, kiemelten a vadludak őszi-téli vonulása. A távoli északi költőterületeikről a Kárpát-medencébe érkező vadludak évszázadokkal ezelőtt itt, a tatai Öreg-tavon alakították ki egyik legrangosabb - 1989 óta nemzetközi egyezménnyel is védett - pihenőhelyüket. Tízezrével érkeznek minden év novemberében, hogy a hideg téli hónapokat itt töltsék.   Aztán februárban-márciusban,visszaindulnak skandináviai,szibériai költőhelyeik felé. Amitől e látványosság Európa-szerte egyedülálló, az az, hogy az Öreg-tó az egyetlen olyan madárpihenőhely, amelyet egy város szinte teljesen körülvesz. Nem is akármilyen város! Tata, a "Vizek városa", Magyarország legjelentősebb vizi várával, a barokk építészet megannyi műemlékével és persze a modern kor épületeivel olyan keretet nyújt a madármegfigyeléshez, amelyet látni kell!

Sok természetkedvelő hosszú utat tesz meg azért, hogy ilyen látványban legyen része. A természet és kultúra e szerencsés találkozása az, amely Tatát egyedülállóvá és varázslatossá teszi. A Tatai Vadlúd Sokadalom egész napos rendezvénysorozatával elsősorban a távoli északi tundrák üzenetét magukkal hozó vadludakat köszöntjük.

A Felsőgallai kálvária

Tatabányai legendák

A Felsőgallai kálvária

A felsőgallai kálvária

A legelterjedtebb felsőgallai legenda a kálvária-hegyi kápolna építéséről keletkezett. Azonban a monda két alakban is ismert. Az általánosabb verzió szerint Fogl János, egy falubeli lakos esténként fényes csillagot látott a hegyen. Felkereste azt, majd pedig kincseket talált. Hálából az Istennek kápolnát és hozzá tartozó keresztutat épített -- a kincsekből -- a hegyen.

A másik változat úgy szól, hogy amikor az 1848-'49-es szabadságharcot leverni igyekvő osztrák katonák a faluban áthaladtak, kincseik egy részének megőrzésére bízták Fogl Jánost.
Jóval később a bírónak eszébe jutott a szekér, és észrevett rajta egy faládát, ami tele volt aranytallérral. Hogy a dolog titokban maradjon, gyorsan visszaszegelte a fedelet. Hetekig nem tudott nyugodtan aludni. Mi tévő legyen ezzel a nagy kinccsel? Egyik éjjel mély álom jött a szemére. Azt álmodta, hogy a Kálvária-hegy tetején többször felvillan egy lángcsóva, s egy ismeretlen hang azt súgja fülébe: ott van a kincs elásva.... Felébredve úgy érezte, hogy álma megoldást adott a talált kincs további sorsát illetően.
Másnap hajnalban kiszabadította a szekeret a széna közül, a hátsó bakot pedig letakarta pokróccal, Előkészített két csákányt és két ásót, majd felébresztette legényét. Míg a legény befogta a lovakat, elmesélte neki álmát.
Nemsokára már a szőlők felőli oldalon haladtak fel a hegyre. A bíró kijelölte a helyet és elkezdték csákánnyal lazítani a földet. Még egy fertály órányit sem szorgoskodtak, mikor a legény kezében eltört a csákány nyele...
A bíró azon nyomban leküldte a faluba, hogy hozzon helyette másikat. Amikor egyedül maradt, keresett egy megfelelő helyet és sietősen forgatta a szerszámokat, akkora gödröt ásott, amelybe belefért a láda. Nagy nehezen belehelyezte, rátemette a földet. Jól megtaposta és avart húzott rá. Végül egy nagy fehér kővel jelölte meg. Aztán néhány méterrel odébb állt és várta a legényt, aki nemsokára nagy fújtatva meg is érkezett.
Mire a legény kissé megpihent, a bíró azt mondta: Keressük másutt, ahol talán valami jel is található. Így jutottak el a fehér kővel megjelölt helyhez.
Ott elkezdtek újból ásni. Percek múltán a legény felkiáltott: „Valami kemény tárgyba szúrtam az ásómat!" ketten is nehezen tudták kiemelni a ládát, s azt felnyitva látták a benne levő sok-sok aranytallért.
A legény csak annyit tudott eldadogni: „Bíró uram, az álom valóra vált". Valahogy feltuszkolták a szekérre és irány le a faluba.
A kincstalálás híre mint a futótűz olyan gyorsan terjedt el. Fogl János bíró ebből a pénzből építette meg a kápolnát, a stációkat és a felvezető szerpentint. A megmaradt pénzt pedig alapítványba fektette a későbbi renoválásokra gondolva.

Attól fogva minden év nagypéntekén körmenet indult a hegy tetejére.

Forrás: Gallai Rezső: Helytörténeti kaleidoszkóp Alfadat-Press, 2000 18-20 oldal.

Vitány-vár legendája

Vitány-vár legendája

Vitány-vár legendája.

Komárom-Esztergom Megye - Tatabánya
"Az ifjú nemes, Hédervári Imre volt az időben Vitány-vár ura. A délebbre fekvő Gerencsér-váré pedig a büszke, keményszívű Újlaki Miklós. Újlaki egy német grófhoz akarta feleségül kényszeríteni leányát, Krimhildát, a vár alázatoslelkű, csendesszavú tündérét, de Krimhilda titokban már jegyese volt Hédervárinak, s az ifjú lovag egy éjszaka leple alatt meg is szöktette szerelmesét és várába vitte. Több sem kellett a büszke apának, nekirontott katonákkal, ágyúkkal Vitány várának. Azonban hiába lőtte, ostromolta, nem tudta bevenni. Jól megépített vár volt, jól is védték. Talán el sem esik, ha egy álnok várbeli el nem árulja a titkos utat, s azon keresztül be nem vezeti Újlakit a várba. A folyosó egyenesen Hédervári dolgozószobájába nyílt. A meglepett várurat Újlaki leütötte, majd leányát magával hurcolva otthagyta Vitányt. Otthon szörnyű büntetés várt a szerencsétlen lányra: atyja elevenen befalaztatta a vár egyik pincéjébe. Ott is pusztult volna el, ha a vár öreg szolgája ki nem bont egy nyílást az újonnan készült falban, s azon keresztül nem élelmezi. Hédervári közben felgyógyult, és Újlaki erőszakossága miatt panaszra ment egyenesen Mátyás királyhoz. Mátyás nem azért állt igazságos király hírében, hogy ilyesmit szó nélkül hagyjon. Egy szép napon kürtös vitéz jelent meg Gerencsérvár felvonó hídja előtt, jelezve a király érkeztét. De közben Újlaki megtört esztelen tettének súlya alatt. Már nem a gőgösszívű főúr, hanem szerencsétlen apa. Mikor azonban kiderült, hogy leánya mégis él, boldogan öleli keblére, örömmel adja nőül a szomszéd vár urához."

A Szelim - barlang legendája

A Szelim - barlang legendája

 

A barlang legendái 

A barlanghoz több legenda is fűződik:

• Az egyik legenda szerint a tatár támadások idején a barlangban keresett menedéket környező falvak lakossága. Amikor egy János nevű kisfiú megszomjazott majd hangosan sírni kezdett, édesanyja elvitte a közeli forráshoz. Ott azonban elfogták őket a tatárok, akik arra kényszeríttették az asszonyt, hogy árulja el a többiek rejtekhelyét. Miután rajtaütöttek a fegyvertelen lakosságon, a gyermekekre és az asszonyokra rágyújtották a barlangot, a férfiakat pedig elhurcolták. Bár a legenda igazságtartalma kétséges, a barlangtól nem messze található forrást János-forrásnak hívják.
• A másik legenda szerint hét falu lakossága menekült a török időkben a barlang falai közé, I. Szelim oszmán szultán azonban megtalálta a rejtekhelyet, és rájuk gyújtotta azt.
• Egy másik – kevésbé ismert – verzió szerint egyik vértesi (talán a vitányi) várból a várnagy neje és gyermeke itt menedéket és vizet keresett, de a bennrejtőzött lakók elutasították. A kétségbeesett nő a hegy alatti Labanc-pataknál lappangó tatárokra akadt s bosszúból elárulta a rejtekhelyet, de a tatárok őt is felkoncolták s mivel a barlangba a keskeny Farkaslyukon nem juthattak be, a hegy tetején nagy lyukat ástak, míg a megbolygatott boltozat lezuhant, maga alá temetve a menekülőket és két helyen kidöntve a barlang oldalfalait. Azt is regélik, hogy itt rejtette el Szelim szultán kincseit s azokat mérges leheletű sárkány őrzi. Tény hogy a Szelim-lyuk mélyén kutatás alkalmával Kessler Hubert mérges széndioxidra akadt: ez volna talán a sárkány mérges lehelete?”

A barlang régi leírásai 

• „Vittlyuk-hegye, Szent Vit barlangjáról nevezetes hegy. Az előbbieknél alacsonyabb, s az aljában Bánhida falu ékesíti, ugyanis e faluhoz igen közel fekszik. (...) Az a hír járja, hogy hajdan, amikor a barbár tatárok és törökök a magyar népet fogságba hajtották volna, s az a barlangba menekült, egy asszony vallomása folytán,- aki szopós gyermekének sírása miatt kijött, majd fogságba esett –, a barbárok/::/ felkutatván őket, mivel a barlangba máskép nem tudtak behatolni, felülről mindenkit, aki bent bújt, füstbe fojtottak. Láttuk két halomban összegyűjtve a legyilkoltak csontjait oly nagy sokaságban, hogy ilyen csonttömeg rájuk sütötte a vádat; és még hallgassunk arról, amit a régiek vétkesen elpusztítottak.”

Bél Mátyás: Komárom vármegye leírása (Descriptio Comitatus Comaromiensis)/Az újkori Magyarország földrajzi-történelmi ismertetése Tatabánya, 1989.

• „…Nem messze a Turultól van egy hatalmas gyönyörű barlang. Olyan, mint egy nagy, boltozatos táncterem, fölül nagy gömbölyű nyílással. Ez a barlang az úgynevezett Szelim lyuka. Megírta ennek történetét – már az »öregek« elbeszélése szerint – Jankovits János, Sz.-nek (Vértesszőlősnek-R.M.) buzgó mester-jegyzője 1800-ban: szó szerint, betüszerint ezeket írván az ő feljegyzéseiben, melyeket megírt: „Pro gratiosissimis Posteris”:»Továba: Binhidi Szüllük felett való lyuk és Üres kősziklából: a Török Háborúban 7. falubélé népség oda rejtőzöt, és midőn a Szüllük felől mostis látható nagy lyukat bé rakták. Semmiképpen az Ellenség nékiek nem árthatott, mivel Terméskőben hagytak egy hézakot, amellyen ki és béjártak. Történt azonban, hogy azon nép közt egy asszonynak révó gyereke lett volna. Ezen asszony kimenvén, amire a’ folyóhoz érkezett;és íme a Tüskésbe Logerozó (táborozó-R.M.)Török, tsak hamar me fogatatta, és véle ki valottatta: Ettől mindeneket ki tanulván a Török a mostani Vaskaput által töretvén, azon Kő nagy rejtekhelynek teteit, mint egy szérő, amint most látzik feltörette.«

Érdekességek 

• A Szelim-barlangban forgatták az Eragon című film egyes részeit (Galbatorix trónterméül szolgált)
• A barlangot kutatja és „örökbe fogadta” a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület
• A barlang mondájához kapcsolódóan minden évben megrendezik 2010-től a Szelim-napi Regélő történelmi játszóteret             

Megközelítése 

A szomszédos Turul-emlékműtől egy néhány éve épült tanösvényen át juthatunk a barlanghoz.

Leírása 

A képződmény 45 méter hosszú és 14 méter magas, melyet egy vízfolyás vájt ki a triász időszaki dachsteini mészkősziklából. A barlang jelentős őskori lelőhely, ősemberek tűzhelyének maradványait, elszenesedett fatöredékeket és állati csontokat tártak fel. A tatárjárás korából származó emberi csontokat is találtak itt. A legújabb kutatások eredménye szerint e barlangból származik hazánk legrégebbi, mintegy 200 ezer éves, az ember jelenlétére utaló lelet. Kataszteri száma: 4630-8. Fokozottan védett természeti érték.

A barlang nevének eredete 

A barlang jelenlegi nevének eredetét több elmélet magyarázza:

• az első szerint I. Szelim oszmán szultán szultán nevéből származik, aki viszont a környéken egyáltalán nem járhatott, mivel ő még a mohácsi csata előtt meghalt és soha nem járt Magyarországon.
• a másik magyarázat szerint a Szulejmán név alakult át Szelimmé. I. Szulejmán oszmán szultán seregei valóban jártak a környéken és el is pusztították azt.
• a harmadik, magyar nyelvészeti magyarázat szerint a barlang alakja szemre hasonlít és ebből alakult ki a Szelim név