Komárom és környéke

 Komárom és környéke 

Komárom

Komáromi Képek 

Komárom a Kisalföld keleti szélén, a Duna folyam 1768. folyamkilométerénél, a folyó jobb partján fekvő város. Közúti és vasúti híd köti össze a Szlovákiához tartozó Komárommal. Korábban fontos vasúti, és egyben az ország nyugati folyami határállomása is volt, a schengeni zónába való belépés óta a határ ellenőrzés nélkül, szabadon átléphető. Komáromnál torkollik a Dunába a Vág és ezzel a Csallóközi Duna ág.

 

A Duna jobb partján elterülő település neve eredetileg Új-Szőny, amelyet 1896-ban egyesítettek a Duna bal partján fekvő Komárommal. Másik részével Szőnnyel (római kori neve: Brigetio) pedig 1977-ben egyesült. 1884-ben megépült a Budapest–Újszőny, majd 1890-ben az Esztergom–Almásfüzitő-vasútvonal. A várost kettészelte az 1919-ben alkotott új csehszlovák -magyar határvonal, a bal parti részt, Komárom északi részét elválasztotta Magyarországtól. Ekkor indult meg a déli rész valódi fejlődése.

A kezdetek

Komáromban mindig kiemelkedő kereskedelmi és stratégiai szerepet játszott a kedvező dunai átkelés lehetősége, a római kor óta, a folyón haladó vízi és a mellette lévő szárazföldi közlekedési utak miatt.

A 11. században a mai Csillagerőd területén jött létre Rév Komárom, egy picinyke település, melynek lakói a rév körüli teendőket látták el. A Dunán a komáromi várba történő átjutást biztosították, illetve feleltek a biztonságos átkelésért. Észak és Dél között 1589-ig csak hajóval lehetett közlekedni. 1589-ben Pálffy Miklós várkapitány hajóhidat építtetett a vár és a Szent Péter palánk (a mai Csillagerőd elődje) között.

A települést a 16. században a törökök pusztították el. A török hódoltság korát követően kb. 1 km távolságra nyugat felé, a mai Erzsébet híd táján lévő hajóhídnál épült újjá Rév Komárom Szőny településrészeként. Egyetlen ekkoriból fennmaradt épülete a hídfő keleti lábának közelében 1659-ben a gróf Zichy család által épített vendégfogadó. Ez az épületegyüttes látható Bernhard Werner 1732 körüli Rév Komáromot ábrázoló rézkarcán. A korábbi hajóhidat 1741-ben egy repülőhíd váltotta fel.

Rév Komárom 1777-ben Szőnytől elszakadva Új Szőny néven önálló községgé vált. 1838-ban újabb hajóhíd létesült. A szabadságharcban szinte teljesen elpusztult Új Szőny fejlődését a vasútnak köszönhette. 1856-ban kötötték össze a Győr-Bécs vasútvonallal. 1860-ban Székesfehérvárral, 1884-ben Budapesttel. 1891-ben megnyílt az Almásfüzitő-Esztergom vasútvonal. A vasút létesítésével nagyobb számú vasutas telepedett itt le. Iparosok, kereskedők érkeztek a környékről illetve a Duna túlsó partjáról. Az erőd építkezéseinek folytatása 1850 és 1878 között élénkítette a község életét. 1890 körül már 1800-an laktak itt.

Az állandó híd szükségessége már az 1870-es években felmerült, de az Erzsébet híd átadására csak 1892-ben került sor. Az északi Komárom és a déli Új Szőny egyesüléséről már 1895-ben megindultak a tárgyalások, de tényleges hatálya 1896. július 1-jétől kezdődik.

A falusias városrész nem fejlődött sokat az I. világháborúig. Néhány gyár mellett felépült a Frigyes laktanya és a méntelep. A városrésznek egy temploma a Szent István katolikus templom és egy elemi iskolája volt.

Épül a város

Komárom-Újváros (1919–1923). (Dél Komárom) 1919-ben a csehszlovák hadsereg elfoglalta az északi városrészt. Április 30-án eredménytelen kísérletet tettek az elszakított városrész visszafoglalására. A trianoni békeszerződés szentesítette a kialakult állapotokat: a Duna bal parti része, az észak-komáromi rész Komárno néven a Csehszlovák Köztársaság része lett, a déli pedig Komárom-Újváros néven 1923-ig Csonka Komárom vármegye székhelye volt. 1928-tól Alapy Gáspár kormányfőtanácsos, polgármester irányításával folyt az állami kölcsön segítségével megindult városfejlesztés. 1920-ban bevezették a villanyt, 1927-ben megoldódott a vízellátás is Észak-Komáromból. 1937-ben megépült a vágóhíd. 1930-ban járási székhely lett. A Városi székház (polgármesteri hivatal) és a Pénzügyi Igazgatóság neobarokk épületei (1929) után felépült a rendőrség épülete (1930) és a járásbíróság (1935), valamint a pénzügyőri laktanya. (Jelenleg a Klapka György Múzeum van benne.) Egyházi épületeket is építettek, zsidó imaházat (1926), református templomot (1927), baptista és evangélikus imaházakat. A Jézus szíve katolikus nagytemplom 1937-ben épült meg.

1927-ben népkönyvtárral, 1930-ban városi filmszínházzal, 1937-ben magánzeneiskolával és strandfürdővel gazdagodott a város. Megnőtt az iskolai férőhelyek igénye is, egy református és egy katolikus elemi iskolával, valamint állami polgári iskolával gyarapodott a település. Az egyesületi élet is fejlődésnek indult (Önkéntes Tűzoltó Testület, Football Club, Levente Egyesület, Katolikus Kör stb.). Az ipar területén nem sok fejlődés történt, létesült egy textilgyár és egy vasöntöde. A nagy gazdasági világválság megszüntette a szövőgyárat és az asztalosárugyárat. Ebben az időszakban felépült kb. 500 magánház. 1938-ra a hétutcás településből 40 utcás város lett.

Az 1938-as első bécsi döntés (november 2.) a Felvidéket visszacsatolta Magyarországhoz, így a két Komárom újra egy város és megyeszékhely lett. A II. világháborúban több bombatámadás érte Komáromot (Olajipari vállalat, a vasút, a hidak megsemmisítési kísérlete). A német megszállással együtt a városból kb. 2000 zsidót hurcoltak el. Számos antifasiszta is életét vesztette. Dachauban halt meg Komárom polgármestere, a nyilasok által elhurcolt Alapy Gáspár is.

A városból a szovjet hadsereg 1945. március 28–31. között verte ki a német megszállókat. A visszavonuló németek magukkal vitték az olajgyár és a lengyár felszereléseit.

Élet a II. világháború után

A II. világháború után az északi városrész újra Csehszlovákiához került, a déli pedig ismét az önálló fejlődés útjára lépett. Megindult az újjáépítés, a hivatalok visszatértek és folytatták működésüket. A lakáshiány enyhítésére az 1960-as évektől többszintes ˙(általában 2-4 emeletes) lakóházak, lakótelepek épültek. Bővült az üzlethálózat, a kulturális, sport- és turisztikai létesítmények köre.

A járások megszűnéséig (1983-ig) Komárom járási székhely volt. Fegyveres konfliktus 1956-ban Komáromban nem történt. Október 26-án a budapesti egyetemisták melletti szimpátiatüntetés volt. A Frigyes laktanyát ekkor foglalta el a szovjet hadsereg.

1965-ben a Lengyár áztatóüzeméhez vízforrást kerestek. A kutatóforrásból 64 °C-os termálvíz tört fel. Később gyógyvíznek minősítették.

A rendszerváltás után megalakult önkormányzat egyre nagyobb hangsúlyt adott a városkép újraformálására, rendezett virágos kisváros kialakítására. Önkormányzati és vállalkozói formában bevásárlóközpontok és szupermarketek nyíltak. (Kalmár köz, Duna áruház, TESCO).

Városrészek

Szőny (Ószőny) 1971-ben nagyközség lett. Komárommal 1977-ben egyesült.

Újtelep Komárom (Szőny) fontos része az Új-telep, a hidegháború utáni településfejlesztés szép példája. Az utcák szabályos rácsszerkezetét 3 párhuzamos, észak-déli irányú, 1,2 km hosszú utca és az ezeket keresztező 8 kelet-nyugati irányú, 700 m hosszú utca alkotja, míg 2 utca átlósan szeli át a területet. A lakótelep központja egy csúcsukkal érintkező két háromszög alaprajzú ikertér. Az általános iskola, óvoda, bölcsőde, távolsági autóbuszmegálló, vasúti megállóhely a lakótelep legdélibb utcájától is 15-18 perces sétával könnyen elérhető. 

Játszótér, bolt és több kocsma is található itt. A lakótelepen, ahol rendkívül nagy a zöldfelület, közel 4000 ember él. A 3-as jelzésű helyi autóbusszal közelíthető meg, és az 1-es főúton közlekedő autóbuszokkal is könnyen elérhető. – Komárom város kórháza, a Selye János Kórház a lakótelephez közel működik.

Koppánymonostor: A 19. század végétől a monostori Duna-parton politikusok, kereskedők építették fel villáikat. A településnek a 20. század elején kb. 500 lakosa volt. Közigazgatásilag 1922-től tartozik Komáromhoz, hivatalos neve Koppánymonostor lett. A terület nagy része manapság is üdülőterület, részben a Duna, részben a Duna holtága mellett.

Látnivalók

Komáromi erődrendszer (világörökség jelölt)

 A komáromi csillagerőd

Dunapart

 Észak Komárom ( Szlovákia )

 A Duna jobb parti város erődrendszerének legidősebb tagja, melynek elődje, a Szent Péter palánk 1586-ban épült. Ez az erőd tartotta ellenőrzése alatt a Vág-Duna torkolatát. A másik két magyarországi erődtől abban különbözik, hogy széles vizesárok védte.

Igmándi erőd

 Az erődrendszer legfiatalabb tagja 1871–1877 között épült, középkori, lesüllyesztett, olasz minta alapján. Érdekessége az ellenséges tűz szilánkhatásai ellen védelmet szolgáló haránt-sáncai, amelyek eredeti állapotukban láthatóak. Kazamatáiban tekinthetők meg a Klapka György múzeum lapidáriuma (kőtára) római kori anyagai.

Monostori erőd

 Közép Európa legnagyobb újkori erődje 1850–1871 között épült a Bécset, a Dunántúlt és a Dunát védő komáromi erődrendszer egyik utolsó tagjaként. Korának legfejlettebb technikájával valósították meg, de mire befejezték, haditechnikailag elavult. A két világháború között a Magyar Királyi Honvédség laktanyaként és kiképzőközpontként használta. 1945-től 1991-ig a szovjet csapatok legnagyobb fegyverraktára volt. Ma már katonai szerepe megszűnt.

- Egyik állandó kiállítása a kenyérmúzeum.

 - Ezen kívül látható a Várak, korok katonák című állandó kiállítás is.

- Kitelepítettek és deportáltak emlékműve a Monostori erőd falán. Nagy János szobrászművész alkotása a felvidéki magyarság 1945 és 1948 közötti években történő meghurcoltatásának állít emléket. A domborművet a Kitelepítettek és Deportáltak III. Országos Találkozóján avatták fel 2004. szeptember 25-én.

Belváros

A főtéren (Jókai tér) áll az 1747-ben épített református templom, melyet 1927-ben neoromán stílusban alakítottak át. Előtte Jókai Mór mellszobra áll. A templom mellett található a város egyik legrégebbi háza, amely egykor fontos postakocsi állomásként működött.

Jézus szíve rk. templom

 

A modern egyházművészet jelentős alkotása 1937-ben készült. A '30-as évek kiemelkedő képzőművészeinek alkotásai díszítik. Szószékének kerámiaképei Kovács Margit alkotásai. A főbejárat felett Szemereki Teréz komáromi származású művész kerámiaképe látható.

Szent Imre Általános iskola és Szent Teréz kápolna

Az egykori római katolikus elemi leányiskola és apácazárda 1923–1925 között épült. Az itteni apácáknak alakították ki a kör alaprajzú Szent Teréz kápolnát. Az iskolaépület bejárata feletti timpanonban lévő kitárt karú Krisztus kép Vilt Tibor munkája.

 

Szent István rk. templom (kis templom)

A tatai Szabó József építő mester tervezte és építette 1891-ben a főposta melletti Szent István térre.

Klapka György Múzeum (Főépülete: Kelemen László u. 22.)

 

A múzeum főépülete 1996-ban nyílt meg a korábban "finánc laktanyának", majd fiú kollégiumnak használt épületben. A brigetiói ásatások tárgyi leletei szerepelnek az állandó kiállításon, illetve a nagyméretű terrazzo-padlós, freskó és stukkódíszes lakóházak maradványai. Az időszakos kiállítóteremben Komáromhoz kötődő képző-, és iparművészeti, valamint néprajzi és helytörténeti kiállításokat rendeznek.

- Római Kőtár Itt láthatóak Dél-Komárom keleti városrésze Szőny (Brigetio) területén talált kőfaragványok. A halott kultusszal kapcsolatos e világi életöröm túlvilági továbbélését szimbolizáló sírkövek és szarkofágok, a római vallás sokrétűségét jelképező oltárkövek, valamint mérföldköveken kívül, az ittlakók mindennapjaival, az életről és a halálról alkotott elképzeléseivel ismertetnek meg minket.

- Magyar Tengerészet történeti Gyűjtemény Az ország egyetlen összefüggő, a magyar kereskedelmi és haditengerészetével foglalkozó gyűjteménye. Juba Ferenc ajándékozta 1987-ben Komárom városának. A kiállítás megtekinthető a városi önkormányzat épületének alagsorában.

Komáromi Kisgaléria

A Csokonai Művelődési Központban 1977-ben megnyílt galéria képzőművészeti kiállításoknak ad otthont.

Czibor Zoltán emlékszoba (Sport u. 54.)

 A komáromi származású világhírű labdarúgónak, a legendás Aranycsapat balszélsője személyes emléktárgyaiból álló emlékszoba a városi sporttelep irodaépületében látogatható.

Komáromi Gyógyfürdő

 Vize mozgásszervi (reumatológiai betegségek), nőgyógyászati, bőrgyógyászati problémák kezelésére ajánlott.

Komáromi WF Szabadidőpark Strandfürdője

Koppánymonostor 

 Koppánymonostori napok...

A város határában állott a Koppán (Katapán) nemzetség által a Boldogságos Szűz tiszteletére alapított bencés apátság Koppánymonostora, melyet 1222-ben említenek először. Ma Monostorpuszta őrzi emlékét.

A 10-es úton Győr felől közeledve Komárom városához üdülőövezet, csinos lakóházak, a vasúti összekötőhíd, s a Monostori erőd fogadja a látogatót. Az út mellett az Ácsi erdőben az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Komárom környéki csatáiban elesett magyar hősök 1870-ben állított emlékműve, a gyönyörű Duna-part, s az Erdő-csárdánál védett növényritkaság, a téltemető fogadja a látogatókat. E területen a római korban őrtornyok vigyázták a határt, a középkorban pedig a Katapán nemzetség monostora adott otthont a Szent Benedek rend regulái szerint élő barátoknak. A monostor lakói a török elől menekülve, valószínűleg 1529-ben hagyták sorsára az épületeket. A rövid ideig hiteles helyül is szolgáló monostor romjai 1757-ben még felismerhető állapotban voltak, helyén ma szivattyútelep áll. Emlékét a településrész elnevezése mellett a koppánmonostori apáti cím, s egy, az épületből fennmaradt kőoroszlán őrzi. Ez utóbbi a Klapka György Múzeumban található. Koppánymonostor jeles műemléke az 1709-ben állított Nepomuki Szent János barokk szobor.

Szőny

Gyürky-kastély

Az első világháború előtt neobarokk stílusban épült kastély 1945-ig a Gyürky grófok családi kastélya volt. 1945 óta a Selye János városi kórháznak ad otthont. A kastély kertjében botanikai ritkaságok is találhatók, például az elsőnek nyíló téltemető virág.

római katolikus templom

Az 1763-as földrengésben elpusztult háromhajós ősi rk. templom utódja. 1774 és 1778 között épült késő barokkban. Freskója és szószéke valószínűleg Vogl Gergely és Bebo Károly építész munkája. Különlegessége, hogy a templom külső falába a felújítás során visszarakták az 1848–1849-es ágyúzásokkor becsapódott ágyúgolyókat.

Római tábor (Brigetio): archeológiai kutatások miatt részben visszatemetve.

 A 15-20 ezres lakosú Brigetio (mai Szőny) valószínűleg Severus Septimus uralkodása alatt, a II. század végén, a III. század elején kapott városi jogokat. A település három részből állt: a 6000 légióst befogadó katonai táborból, a katonák családtagjai és a légiót kiszolgáló iparosok, kereskedők lakta táborvárosból, valamint a néhány kilométerre odébb lévő polgárvárosból. Mintegy 300 olyan feliratos kő ismert, amelyek valamilyen módon Brigetióhoz köthetők, ezeket bécsi, pozsonyi és magyarországi gyűjteményekben őrzik. 

 

Nevezetes személyek

Itt született Szekér Joakim Alajos (1752–1810) szerzetes, hadtudományi író, tábori pap.
Itt született Theodor Körner (1873–1957) osztrák katonatiszt, politikus, az Osztrák Köztársaság ötödik elnöke (1951–1957)
Itt született Kézdi Árpád (1919–1983) építőmérnök, az MTA tagja, a talajmechanika és a geotechnika kiemelkedő tudósa.
Szőnyben született Csonka Péter (1974) természetfotós
Itt született Dukay Barnabás (1950–) Bartók-Pásztory-díjas zeneszerző, a Zeneművészeti Egyetem tanára